Lambéria és hajópadló, borovi, luc, vörösfenyő, fózolt hajópadló, járó hajópadló

	Északi luc lambéria Vastagság : 12mm Szélesség : 96mm	1350 Ft/m2
	B Borovi lambéria Vastagság : 13mm Szélesség : 120mm	1450 Ft/m2
	A-B Borovi lambéria Vastagság : 13mm Szélesség : 120mm 5.4m, 3.54m2/csomag 4.5m 3.24m2/csomag	1670 Ft/m2
	A-B Borovi lambéria Vastagság : 14mm Szélessgég : 120mm	1690Ft/m2
	A-B Borovi lambéria Vastagság : 16mm Szélesség : 121mm	2150 Ft/m2
	A-B Északi Luc lambéria Vastagság : 19mm Szélesség : 146mm	1820 Ft/m2
	Csomómentes lambéria Vastagság : 15mm Szélesség : 96mm	7990 Ft/m2
	A-B Borovi lambéria Vastagság : 13mm Szélesség : 9.5cm 4m	1750 Ft/m2
	A-B Borovi lambéria Vastagság : 16mm Szélesség : 9.5cm 4m	2100 Ft/m2
	A-B Borovi lambéria Vastagság : 16mm Szélesség : 12cm 4m	2100 Ft/m2
	Borovi Csomómentes lambéria Vastagság : Szélesség : 4m	6250 Ft/m2

	Nyárfa Csomómentes lambéria Vastagság : Szélesség : 4m	8340Ft/m2
	Fózolt hajópadló B minőségben Vastagság : 19mm Szélesség : 146mm	1720Ft/m2
	Fózolt hajópadló AB minőségben Vastagság : 19mm Szélesség : 146mm	2190Ft/m2
	A-B min. Vörösfenyő hajópadló Vastagság : 20mm Szélesség : 116mm 4m	3900Ft/m2
	A-B min. Északi -Luc Járó hajópadló Vastagság : 20mm Szélesség : 116mm 4m	2550Ft/m2
	A-min. Vörösfenyő hajópadló Vastagság : 20mm Szélesség : 96mm	5890Ft/m2
	A-B min. Borovi Járó hajópadló Vastagság: 20 mm Szélesség: 144 mm	3590Ft/m2
	B min. Borovi Járó hajópadló Vastagság: 25 mm Szélesség: 166 mm	3650Ft/m2
	A-B min. Borovi Járó hajópadló Vastagság: 25 mm Szélesség: 166 mm	4490Ft/m2
	B min. Borovi hajópadló Vastagság: 31 mm Szélesség: 144 mm	3990 Ft/m2

A hajópadló tulajdonságai

A hajópadló hosszú, egy vagy több rétegben lerakott, gyalult vagy csiszolt, csaphornyos tömörfa pallókból áll. A hajópadlók puhafából készülnek (de ide tartozik az erdeifenyô-, a lucfenyô-, a juhar- és a tölgyfa ) , ezért kopásállóságuk általában a hagyományos ill. laminált parkettáknál is gyengébb. Kevésbé igénybevett helyiségek burkolására alkalmas pl. háló, ritkán használt szobák. Hajópadlós szobákban nem célszerű görgős bútorokat használni, és a súlyos bútorok alá tegyünk terheléselosztó lapokat. Csak kíméletes használat mellett marad hosszú ideig szép.

Hajópadló tulajdonságok

A hajópadlók anyaga többnyire puhafa, a deszkák ugyanis luc- vagy jegenyefenyőfából készülnek. A padlódeszkák vastagsága általában 22 mm, szélessége pedig 10-15 cm között változó. A deszkák éle árokeresztékes kialakítású, hosszuk 3-6 m között változik. A deszkákat 50x70-100 mm-es zárlécekből leszabott párnafákra fektessük. Ezeket egymástól 50, de legfeljebb 80 cm távolságra helyezzük az aljzatra, közéjük pedig a régen használt salak helyett 50 mm vastag hőszigetelő, pl. Terwoolin, vagy más, hőszigetelő anyag szükséges.

Gyakori fektetési hiba, hogy a párnafákat egymástól túl távol helyezik el, ami a burkolat megsüllyedését idézi elő. Az ajtóknál sűrűbb párnafázás ajánlott, mivel a padlónak ez a leginkább igénybe vett része. Ezt a faltól falig lefektetett lécek közé beillesztett, ám rövidebb lécekkel lehet megoldani. Ha a párnafákat toldani kényszerülünk, akkor kétoldalról felcsavarozott hevederlécekkel fogjuk közre a toldás helyét. A toldott párnafa felső éle természetesen sík legyen. Fontos, hogy minden léc egyenes legyen. Ezt hosszú vízmértékkel, vagy egy egyenes lécre erősített kisebb változatával hossz-, keresztirányban és átlósan is ellenőrizni kell.

A belógásokat a párnafa alá ragasztott alátétlapokkal, a kiemelkedő részeket pedig legyalulva korrigáljuk. Ez a biztosítéka annak, hogy a kész padló felülete majd kellően egyenes és feszültségmentes lesz. A párnafák ne érjenek sehol sem a határoló falakig, közöttük 1 cm-nyi hézag maradjon.

A hajópadló fektetési szempontjai

A leendő burkolat szempontjából nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a helyiségben hosszában, vagy keresztben kívánjuk majd a deszkákat lefektetni, hiszen a párnafákat erre az irányra merőlegesen kell majd lefektetnünk. Ezt már előzőleg ajánlatos eldönteni, mert a padlódeszkák erezete, és ezzel együtt a fektetési iránya befolyással lehet a szoba térarányára. Bár a gazdaságossági szempontok ezt esetenként befolyásolhatják (a hosszabb deszkák méretre szabásakor keletkező hulladék felhasználása miatt), ám ezt az optikai hatást ne becsüljük le.

Általában az ablakból beeső fény irányával párhuzamosan lefektetett deszkákból álló padlón kevésbé észlelhetők a felületi hibák, ám a lerakott padló átcsiszolásával ezeket is könnyen eltüntethetjük. E szempontokat különösen a kisebb alapterületű helyiségeknél mérlegeljük alaposan. Ellenőrzéseként egy kicsinyített alaprajzra szerkesszük fel a hosszirányban és a keresztben fektetett deszkák vonalait, mert a két rajzot összevetve ezt a kérdést könnyebb eldöntenünk.

Ha tehát elkészült a padló alapja, hozzá-foghatunk a burkolat lefektetéséhez. Nagyon lényeges, hogy a faanyag nedvességtartalma legfeljebb15% legyen. A frissen vásárolt padlódeszkákat ezért ajánlatos néhány napig száraz helyiségben tárolva temperálni, különben később az összeszáradás miatt hézagos lesz.

Az első deszkák csapjait és horn yait vizsgáljuk meg, és ha szálkásságot észlelünk a felületükön, ezt csiszolással tüntessük el. Az első deszkát a faltól 1 cm távolságra helyezzük a párnafákra, és csavarozzuk le. A deszka hornyolt éle kerüljön a fal felé, a csavart pedig a csaprész tövébe, ferdén hajtsuk be. Vigyázzunk, a csavar feje behajtásakor ne sértse fel a deszka felső élét, és ne is akadályozza a következő deszka szoros csatlakoztatását.

Ezt a csavar mélyre hajtásával előzhetjük meg. A felfogatott padlódeszka és a fal közé helyezzünk faékeket, majd a következőt a már felerősített deszka csapjára illesztve szorosan üssük fel, és csavarozva fogassuk a párnafákhoz. Minden egyes padlódeszkát előbb egy kis hornyolt hulladékdarab segítségével szorosan üssünk fel az előző deszka csapjára. A deszkákat 2,8x65-ös bognárfejű szegekkel is lerögzíthetjük, ám a facsavar kilazulásmentes kötést biztosít, és a zajos kalapács helyett előnyösebb a kényelmesebb és sokkal gyorsabb csavarbehajtót használni.

Hibák kiküszöbölése

A már felrakott padlófelületet járás közben ajánlatos tesztelni, mert ilyenkor még azonnal korrigálhatók az észlelt hibák. Ha recseg, üssük szorosabbra a deszkákat, ha pedig kicsit mozog, a párnafák alá helyezzünk nivelláló faalátéteket. A behajló deszkák arra figyelmeztetnek, hogy túl nagy a párnafák közötti távolság. Ezt most még könnyen korrigálhatjuk, hiszen csak néhány deszkát kell felszednünk. Az ilyen ellenőrzést 3-4 lécenként ismételjük meg, és az észlelt hibát azonnal javítsuk ki.

A burkoláshoz csak egyenes élű, nem vetemedett deszkákat használjunk, ezért még beillesztésük előtt minden darabot alaposan ellenőrizzünk. Ha az élük egyenes, és a deszkák nem is vetemedettek, csak akkor dolgozzuk be őket. A vetemedett deszkák csak feszültségeket ébresztenek a környezetükben, amit nem érdemes megkockáztatnunk.


A padlódeszkák lefektetésekor többnyire hulladék is keletkezik, hiszen a faanyagot a helyiség méretéhez igazodóra kell szabnunk. Ha a deszkák hossza alig haladja meg a szükséges hosszméretet, a leeső hulladék kárba vész, hiszen az 52 cm-nél rövidebb darabokat már nem tudjuk a párnafákra rögzíteni. Ráadásul a deszkák bütüit elég nehéz hézagmentesen, szinte észrevétlenül egymáshoz illeszteni.

A toldások tehát eléggé láthatók, ám ha mégis kénytelenek vagyunk toldani a deszkákat, akkor a 5toldások mindig a párnafák középére kerüljenek, és a bütüket lehetőleg csiszolva illesszük egymás mellé. A toldásokat ezen túlmenően pedig csak eltolva, ún. hajózva alkalmazzuk. Ez annyit jelent, hogy a toldás vonalában a mellette levő deszkát csak a következő párnafánál toldhatjuk meg. Ilyen esetekben a darabok végét egy-egy facsavarral lefogatva rögzítsük a párnafához. A toldások lehetőleg a bútorzat alá kerüljenek, az ajtó környékén azonban ne toldozgassuk a burkolódeszkákat.

A szoba szabad felületein viszonylag gyorsan haladva dolgozhatunk, ám a falak mentén beszabások akaszthatják meg a munkánkat. Az ilyen akadályt - pl. csőáttöréseknél - a szokásos módon, a fal mellé helyezett deszkára átjelölt helyen kimart lyukkal, majd a lyuk mögötti rész kifűrészelésével háríthatjuk el.

Ám, hogy a kifűrészelt darab pontosan a helyére kerüljön, a cső mögé helyezzünk egy párnafa darabot, a kifűrészelt darabot pedig - a fűrészpenge kétszeres vágásszélességével azonos falappal kipótolva - ragasszuk majd a deszka lecsavarozását követően a cső mögötti hézagba. A beugróknál is szükség lehet kisebb-nagyobb beszabásokra, ennek pontos helyét és méretét a fal mellé fektetett deszkán könnyen bejelölhetjük. Ne feledkezzünk meg azonban a szükséges 1 cm széles hézagokról, ezért a bejelöltnél nagyobb részt vágjunk ki a faanyagból.

A padlóburkolat befejezése

A padlóburkolat befejezése nem mindig könnyű feladat, mivel utoljára - általában a fal mellé - keskeny deszkaszálra lesz szükségünk. Ilyen esetben az utolsó előtti padlódeszkát ne csavarozzuk le, csak szorosan üssük a helyére. Fektessük rá a beillesztendő deszkát hornyával kifelé, majd egy kis hulladékdarab segítségével a fal síkjához igazodva jelöljük be a vágás helyét. A darab hornya már eleve adja a szükséges dilatációs rést, ezért a bejelölt vonalon vágva szabhatjuk le a toldáshoz megfelelő deszkaszálat. Az utolsó előtti deszkát ezt követően emeljük ki a helyéről, élére üssük fel a toldó darabot, majd azt szorosan ráütve a csapra, behajtott facsavarokkal rögzítsük véglegesen.

Az így megszélesített deszkát újból üssük a helyére, amit csak egy behúzóvassal tudunk megoldani.
Az utolsó padlódeszkát a szélétől 1 cm-re behajtott facsavarokkal fogassunk hozzá minden egyes párnafához, hogy szilárdan a helyén maradjon. A faékeket távolítsuk el, majd következhet a járáspróba. Ha jól dolgoztunk, s a deszkákat szorosan egymásba ütve rögzítettük, a padló nem recseghet, és járás közben nem is hajolhat meg.

Különösen az ajtó környékén vizsgáljuk meg a padlófelület stabilitását, mert ez a burkolat leginkább igénybevett része. Ha nyikorgást észlelünk, akkor nem elég szoros a deszkák kapcsolata. Azzal is számoljunk, hogy idővel a faanyag még száradni is fog, s a padló akkor még jobban fog nyikorogni. Ha ráadásul járás közben még behajlást is észlelünk, akkor ebből meg arra következtethetünk, hogy a párnafák nem mindenhol fekszenek fel tökéletesen az aljzatra. Az ilyen helyeket jelöljük meg halványan ceruzával, és a padló visszabontását követően korrigáljuk a hibákat.

Hibák korrigálása

Ez ugyan nagyon "nem szeretem" munka, ám most még viszonylag könnyen, később viszont már sokkal nehezebben végezhetjük el. Az ilyen hibákat a fektetés során megejtett folyamatos ellenőrzéssel megelőzhetjük. A kész padló mentén levő hézagot fazonra mart fenyőfa padlószegélylécek felerősítésével tüntessük el. A léceket bognárfejű szegekkel rögzítsük a padlóra, mégpedig szorosan a falhoz nyomva. A léceket lehetőleg ferdén összevágva toldjuk meg, és mindegyik lécvéget szegezve rögzítsük.

A sarkoknál e léceket gérbevágva csatlakoztassuk egymáshoz. A nyers padlót hagyjuk néhány napig "pihenni", majd mivel a felülete még nem elég egyenletes, parkettcsiszológéppel csiszoljuk teljesen egysíkúra. A géppel csak szálirányba és közepes finomságú csiszolóanyaggal vegyük az első fogást, majd ezt követően finom papírral kétszer átcsiszolva adjuk meg a padló ideális felületi finomságát. Alapos porszívózás után három vékonyabb rétegben felvitt lakkal, vagy beeresztés után padlóviasz bevonattal adhatjuk meg az új padló természetes színét és fényét.

Azzal azonban számoljunk, hogy a padlódeszkák alapanyaga puhafa, ami köztudottan kényesebb a sérülésekre, mint pl. a keményfa parketta, ezért az ilyen padlók fokozottan kíméletes bánásmódot igényelnek. A leeső kemény tárgyak, kemény cipősarkak, bútorgörgők, keményfa széklábak bizony elég mély nyomokat hagynak a felületén. Ezért az ilyen szobákban csak lágy talpú lábbelit, filcezett talpú székeket használjunk, a görgős bútorokat pedig saját, illetve padlónk érdekében mellőzzük, különben a frekventált helyeken a padló felülete hamar kopott lesz.

Idővel a színe is sötétebbre változik, mivel "beérik" a fa. Ezt a bevonat is elősegítheti, amin csak egy teljes felületi felújítás változtathat némileg. A beérett fa melegebb és sötétebb tónusán ugyanis csak árnyalatnyit változtathatunk. Felületének simaságát visszanyeri ugyan a csiszolást követően, de jelentősen "megfiatalodni" nem fog. Ám az öreg és ápolt hajópadlók is legalább annyira patinásan szépek, mint a felcsiszolt, félévszázados tölgyfa parketta burkolatok.

A lambéria tulajdonságai

A lambéria olyan falburkoló, mely tömörfából, általában fenyőből készül. Felületét kezelhetjük színtelen lakkal, viasszal, lazúrral, festékkel, vagy páccal. Felhasználásának csak a fantázia szabhat határt, süllyesztheti a mennyezetet, tagolhatja a helyiségeket, burkolhatja a vezetékeket, lecsaphat egy-egy részt a helyiségből, vagy a hideget sugárzó falakat szigetelheti

Hatása harmonikus, egyedi, a bútorzattal összhangba hozva remek hatást érhetünk el. A valódi faanyagok természetes hatásúak, önmagukban is szépek, tapintásuk kellemes és meleget sugároznak. Az ilyen anyagokból készített falburkolatok meghitté varázsolják otthonunk falát.

A faiparban előszeretettel használják a minőségi északi lucfenyő lambériát, mely szépen erezett válogatott finn fa, gyantaszegény anyaggal, tökéletes szigetelő tulajdonsággal rendelkezik, mivel északon a kevesebb fény miatt lassan növekszik. Csomós felülete természetességet sugároz.

Otthon teremtés lambériával

Hatása harmonikus, egyedi, a bútorzattal összhangba hozva remek hatást érhetünk el. A valódi faanyagok természetes hatásúak, önmagukban is szépek, tapintásuk kellemes és meleget sugároznak. Az ilyen anyagokból készített falburkolatok meghitté varázsolják otthonunk falát.

A faiparban előszeretettel használják a minőségi északi lucfenyő lambériát, mely szépen erezett válogatott finn fa, gyantaszegény anyaggal, tökéletes szigetelő tulajdonsággal rendelkezik, mivel északon a kevesebb fény miatt lassan növekszik. Csomós felülete természetességet sugároz.

Lambéria fa fajták

A Borovi, Északi Luc és Trópusifa alapanyagból gyártott lambériák 10-12% nedvességtartalommal bíró faburkolatok esztétikájukon kívül számos jó tulajdonsággal rendelkeznek. Az anyagok kártevő-mentesítettek, bútorfelületre csiszoltak, így azonnal felhasználhatóak.

Sokunknak, ha meghalljuk a lambéria szót, a hatvanas, hetvenes évek jut eszünkbe, amikor a műanyag lambéria diszkrét bája majd’ minden háztartásban hódított. Szerencsére azonban a lambériát is megtalálta a fejlődés és bár gyártanak még műanyag lambériát, annak minősége messze felülmúlja a régiét.

Modern otthonok

Manapság előszeretettel használják modern enteriőrökben akár a mennyezeten, de hátfalelemként is.
Alacsony belmagasság esetén tanácsos a lambériát világos színre festeni így optikailag megemelhetjük a mennyezetet, viszont nem kell lemondanunk a lambéria mintázatának hangulatáról.

Ellenkező esetben, tehát ha a belmagasság engedi, egy igazán modern megoldással, erősíthetjük a sötét tónust, melyet az ablak színével összhangba hozva, világos, egyszerű vonalvezetésű bútorokkal kombinálva kellemes, modern teret hozhatunk létre. Ilyenkor különösen nagy szerepet kapnak a hangulatvilágítási elemek, a világos falak.

Az ilyen modern megoldásoknál a lambéria természetből eredő jellegét fokozhatjuk egy-egy érdekes, természetes anyaggal a padlón is, mint például a már nagyon sok helyen beszerezhető kókusz, vagy tengerifű szőnyegekkel, egzotikus kiegészítőkkel. A színében harmonizáló fa padló is kitűnő választás lehet egy lambériázott helyiségnek, viszont lehetőség szerint kerüljük a fa utánzatú mesterséges anyagok használatát, mert azzal pont az ellenkező hatást érhetjük el.

Lambéria a falon

Ajánlatos tehát vásárlást követően azonnal minőségvizsgálatot is tartanunk. Erezetmintájuk, tónusuk gyakorta nagyon elütő is lehet, kiválogatásukra viszont nincs mód. Egységesen homogén burkolatok kialakítására ezért kevésbé alkalmasak, Az ilyen lambériák azonban kevert erezetük és színtónusuk ellenére is kellemesen meleg hatásúak.

Újabban rusztikus hatású, gyalulatlan, de csiszolt felületű falambériák is kaphatók, amelyek 9,5 cm szélesek, hosszuk pedig 2 m, gyárilag lazúrozott a felületük. A nagyobb barkácsáruházakban kaphatók teljesen felületkezelt, felerősítésre kész lambérialécek is, melyeknek a felülete igényesen csiszolt, s már lakkozott is. A jelentős munkamegtakarítást azonban keményen meg is fizettetik a velünk.

Hazai gyártású falburkoló elemek a különböző színű fautánzatú fóliával bevont 10x140 mm-es lapok, amelyek csaphornyos kialakításúak. Egységes összhatású burkolatok kialakítására alkalmasak, viszont felületük hamar elárulja műanyag jellegüke. Felerősítésüket fémsaruk teszik egyszerűvé, a különféle szegélylécek pedig megkönnyítik a burkolat tökéletes kialakítását, keretbefoglalását.

Igényes felületű faforgács alapú lambéria lapokat is árusítanak, amelyek fedőrétege megtévesztően valódi fának látszik, elemeinek az élkialakítása már vendégcsapos. Igényes falburkolatok kialakítására alkalmas, amelyet az esetlegesen eltérő színű eresztékcsapokkal, szegélylécekkel lehet tagoltabbá tenni.

A barkácsáruházakban árusítanak közvetlenül a falra ragasztható falburkoló paneleket is, amelyeknek 5 vastag MDF tábla az alapja, vastag, struktúrált, matt felületű fólia a fedőrétege. Az elemek szélső hosszanti élei lekerekítettek, a panel 220 mm széles, 2,6 m hosszú.

Igényes és nagyon változatos falburkolatok kialakítására alkalmasak a felületkezelt furnér- és fólia borítású, rétegeltlemez alapú burkolólapok. Falra erősítésükhöz ún. sorolólécek szükségesek. A vastagságuk csak 3 mm, szélességük 250 mm, hosszuk pedig 1- 2 m. Igen változatos formában használhatók fel, felületük minősége is kiváló. Kisebb falrészek, vagy álmennyezetek dekoratív burkolataként is ideális.

A laminált felületű, kemény farostlemez alapú falburkolólapok korszerű és emellett rendkívül szép burkolatok kialakítására alkalmasak. Főként fa- és csempemintázatok valósághű utánzatai, nagy előnyük, hogy egyszerre 2 m2-nyi felületet fedhetünk le egy táblával. Közvetlenül a falra is felragaszthatók a táblák, igen változatos profilválasztékú díszlécekkel lehet a burkolatokat komplettírozni. A táblák 3-5 mm vastagok 1,2 m szélesek; 2,44 m hosszúak. Felületük sima, némelyik 2 mm mélyen hosszában hornyolt, s mélyítetten fugázott tégla- és terméskő mintázatú is van közöttük.

Ne feledkezzünk el a műanyag lambériáról sem. Anyaga üregesen formázott nehezen éghető PVC, felülete különféle kopásálló mintázattal ellátott. Jó hő- és hangszigetelő hatású, nagy előnye, hogy vizes, párás helyiségekben is kiválóan alkalmazható (9). Különféle színekben és mintázattal gyártják, s különböző profillécekkel lehet a burkolatot zárttá és egységessé tenni.

A csaphornyos élkialakítású műanyag lambéria elemek 100 és 250 mm szélesek, s egységesen 2,8 m hosszúságúak. Az előbbi felsorolás természetesen nem teljes, még jó néhány különféle bevonattal ellátott falburkolóelem is beszerezhető, ám ezek legfeljebb méreteikben különböznek a fentiektől, beszerzésük viszont elég esetleges.

Szerszámok, segédanyagok

A lambéria burkolatok beszabásához, a lécek, lapok felerősítéséhez nem szükségesek különösebb szerszámok. A méretrevágáshoz kell egy pontos talpas derékszög, finomfogazású illesztőfűrész, közepes csiszolópapír. A falécek felületének finomításához nagy segítség egy szalagcsiszológép, de megteszi egy vaskosabb lécre erősített csiszolópapír is.

A lambéria elemeket tartó övlécek falra erősítése ütvefúróval a legkönnyebb, a lambéria lécek felszegezéséhez meg csak egy közepes kalapácsra van szükségünk. Nagyobb felületű burkolatok készítéséhez azonban érdemes a kalapácsot helyettesítő rugós szegbeverőt-, vagy a szegek beütését megkönnyítő mágneses szegtartót is beszereznünk. Ha pedig álmennyezetet alakítunk ki, egy segítőtársat is pótolhat a panelfogó, melyet az övlécre csiptethetünk, a nyelébe dugott csap pedig ideiglenesen rögzíti a lambériapanelt.

A lambéria léceket, paneleket csak ritka esetekben lehet közvetlenül a falra erősíteni, ehhez általában a falra szerelt övlécek szükségesek. Szélességük általában 40-50 mm legyen, vastagságuk pedig 10-20 mm közötti legyen. Nem szükséges, hogy simára gyalultak legyenek, de vetemedett lécek e célra nem alkalmasak.
Hosszúságuk a felrakás irányától és a burkolandó felület méretétől függ. Falra erősítésükhöz használhatunk műanyag tiplikbe hajtott facsavarokat, vagy csavart szárú szegeket.

A lambéria elemek felerősítéséhez pedig hosszú, vékony szegekre, esetleg a burkolóanyag hornyolásához illo felfogólemezekre is szükség lesz . E felfogó lemezek kialakítása sem egyforma, a vendégcsapos panelekhez a két kihajtott rögzítőfüllel kialakítottak, míg a csaphornyos elemekhez a további három változatot használhatjuk. Ezek kihajtott fülei mindenkor a léchornyok alsó részét fogják le. 

A lambéria lécekből, panelekből kialakított burkolatot különféle fazonú lécekkel szokás körbeszegni. E célra használhatjuk az adott termékhez való gyári lécidomokat is, ám ezen túlmenően a falat díszítő burkolatokat szegélyezhetjük ezektől eltérő színű és mintázatú szegélylécekkel is. A választék ezekből is bőséges, bevonatuk papír, fólia vagy fafurnér, alapanyaguk pedig MDF, vagy fenyőfa.

Lambériák és felrakásuk

A hagyományosnak mondható falambériák általában csaphornyos kialakításúak, de újabban vendégcsappal egymáshoz kapcsolható változatuk is kapható. Ezek két- hosszanti, esetenként pedig négy élükön hornyoltak. Az idegen csapok általában rétegelt lemezből leszabott, vagy műanyagból készült keskeny 2-3 mm vastag csíkok, melynek a frontoldalát különféle igényes felületet biztosító fedőréteggel vonják be. Ezáltal a kialakítható lambériafelület változatosabbá, karakteresebbé tehető, viszont egyben meg is drágítja magát a burkolatot.

Nem feltétlenül szükségesek ugyan, mert az ilyen léceket, panelokat csap nélkül is az övlécekre erosíthetjük. Igaz, ily módon csak minden második elemet tudjuk csak leszegezni, mivel a léceket felváltva egymás hornyába ütve is rögzíthetjük, így minden második léc a mellette levőknél 1/3-nyival előrébb kerül. A burkolat felülete így érdekesen tagolttá tehető. Hátránya, hogy adott felülethez több anyagra lesz szükségünk.

A hagyományos, mart felületű lambéria léceknél az ilyen jellegű felületi tagolást a lécek élének ferdére marásával, vagy szélesebb aljazásával, esetleg az egész felület domború kialakításával a gyártó adja meg. Az ilyen léceket csak szegezve is felerősíthetjük. Csupán arra kell ügyelnünk, hogy a szegeket mindig ferdén, a horonyba, illetve a csapos széleikbe üssük be, a szegfejeket pedig mélyítsük az anyagukba.

Így a következő lécet is akadálytalanul a helyére üthetjük, a szegfejek sem lesznek láthatók. Arra azonban ügyeljünk, hogy szegezés közben ne repesszük el a vékony faanyagot. Lambériát sokféle módon készíthetünk, nem kell feltétlenül a szokványos megoldásokat követnünk. Sőt, ha már egyszer áldozunk rá, akkor formáljuk olyanná, hogy valóban dísze legyen az otthonunknak.

Vegyük számításba pl., hogy a léceket vízszintesen is felszerelhetjük, s ezzel esetleg optikailag korrigálhatjuk a helyiség arányait is. A jelentősebb szabad felületeket vízszintesen felerősített, keskenyebb felület kialakításával törhetjük meg, ilyenkor még a lécek színtónusaival is "játszhatunk".

Csúcsban össze illesztett, ferdén felerősített burkolat is nagyon dekoratív lehet, ha a lambériázott részt kétoldalról függőlegesen szélesebb lécekbol összeállított, oszlopszerű alakzattal lezárva fogjuk közre. A dekorációként ható lambéria felület meghökkentően szokatlan is lehet. Ha pl. nem az egész falat, hanem annak csak a felét, s azt is átlósan megosztva lambériázzuk le, széles, színre mázolt kerettel szegélyezzük, nagyon látványos falburkolat lesz az eredmény. Különösen, ha még a mennyezetet is lambériával fedjük le.

A lambériával fedett falrészt még szekrénnyel és rejtett fényforrással is kiegészíthetjük. A két oldalsó keskeny rakodós szekrény így teljesen a fal részének fog tunni, ha a falra vastag övléceket erosítünk, akkor két léc közé, homályított üveglap alá hangulatos esti világítást adó fénycsöveket is szerelhetünk. Képeink bizonysága alapján vitathatatlan, hogy a lambéria burkolatokat sokcélúan és igen változatos formában lehet kialakítani.

Ehhez azonban az kell, hogy alaposan átgondolva elobb megtervezzük, mert e terv alapján tudjuk csak kiszámolni a szükséges lambéria mennyiségét, az alá való övlécek méretét, hosszát, a különféle szegélylécek mennyiségét is e terv alapján ajánlatos meghatároznunk. Vázlatunk tartalmazza a különféle felületek csatlakozásának a kialakítását, az övlécek falon való elhelyezkedését, sot még a szegélyező idomok csatlakoztatását is.

Az ilyen részletekbe menő terv alapján már sokkal könnyebb a dolgunk, hiszen a kritikus részekhez érve sem kell leállnunk, hiszen a megoldást már kidolgoztuk, csak meg kell valósítanuk. Ehhez azonban eleve néhány alapvető dolgot tudnunk kell.

Tartólécek a falon

Mint már említettük, a lambéria léceket, vagy paneleket a falra erősített tartólécekre ún. övlécekre kell felerősíteni. Ezek általában merőlegesen futnak végig a leendő burkolat elemeihez viszonyítva a lambéria teljes magasságáig, illetve szélességéig. E célra hosszú léceket célszerű használni, de a falon több azonos vastagságú rövid darabból is kialakíthatjuk a szükséges hosszúságú szakaszokat.

A függolegesen falra erosítendo lambéria elemek alá vízszintesen felcsavarozott övlécek kellenek ám ezek túlságosan gátolják a burkolat mögötti tér szellozését. Ezen úgy segíthetünk, hogy a lécek fal feloli oldalába 5 mm mély és 40 mm széles aljazásokat vésünk egymástól 600 mm-re, s így szereljük fel a falra. Az övlécek egyébként egymástól 600-700 mm-re legyenek.

A lambéria elemek azonban majd ne érjenek teljesen a lécek felső éléig, hanem 20 mm-el alatta legyen a felső élük. A mennyezetig felnyúló burkolat felső szegélylécét sem célszerű közvetlenül a mennyezetre illeszteni, itt is hagyjunk legalább 10-20 mm hézagot. Ha pedig a mennyezetre is lambéria burkolat kerül, akkor ez legalább 20 mm-nyire érjen véget az oldalburkolatok előtt . 

Így a burkolatok mögötti levegő kellően cirkulálhat, nem alakulhatnak ki falpenészes gócok, amelyek a faburkolatot is károsíthatják. A mennyezet burkolata alá egyébként legalább 40 mm vastag övléceket ajánlatos felszerelni, s ezekbe is véssünk számos átszellőző nyílást.

Ha csak lábazatszerű burkolattal kívánjuk az oldalfalakat övezni, akkor elégséges - a burkolat magasságától függoen- két-, vagy három falra erősített övléc is. Az alsót ne közvetlenül a padló fölé, hanem attól 50-100 mm-rel feljebb helyezzük el.

A szükséges átszellőzést rövidebb léceket használva, azok között 20-30 mm-nyi hézagot hagyva biztosítsuk. A majd vízszintesen felszegelt lambéria lécekhez rövid, függőlegesen a falra csavarozott övlécek szükségesek, ám ezek se érjenek le teljesen a padló szintjéig. Az elektromos szerelvényeket léckerettel határoljuk körül, vagy kiszerelve, a lambériába körkiszúróval készített nyílásokba szereljük vissza a munka végeztével.

A lambéria mögé rejthetjük az eddig a falak mentén szabadon elvezetett kábeleket is. Ilyen esetekben a kivezető nyílások mögé ajánlatos rövid övléceket a falra erősíteni. Ha pedig új dugaszoló aljzatot, vagy kapcsolót kívánunk falvésés nélkül kialakítani, akkor a falra kábelfogó bilincsekkel fogassuk fel a kettős szigetelésű tömlőkábelt, és az előző módon kialakított nyílásba szerelhetjük majd fel a kapcsolót, vagy konektort.

A lambériák kialakításának kritikus helyei a külső, belső sarkok, s ehhez már az övléceket is megfelelő helyre kell a falra erősítenünk. A külső sarkok legegyszerűbb kialakítási módja, ha a függőlegesen felszegezett lécek alá a fal sarkán - az egyik oldalon - a szomszédos övlécek síkjáig érő, függőleges zárólécet erősítünk fel.

E léchez rögzíthetjük mind a két oldalt lezáró lambéria elemeket, amelyek él-lap kötésbe is kerülhetnek, de közöttük anyagvastagságnyi hézag is lehet. Az így kialakított élt finoman le is kerekíthetjük. Ha ferdén lecsapott élű sarkot szeretnénk kialakítani, akkor ehhez két a sarok két oldalára elvágólag felfogott zárólécre van szükség, a két léc között kialakult sarkot pedig háromszögű záróléccel tüntethetjük el.

A külső saroknál a lambériát úgy is lezárhatjuk, hogy a lécek bütüjére, vagy élére oldalról egy-egy függőleges lécet szegezünk, a mélyebben levő zárt sarokba pedig ugyancsak háromszögű, vagy lekerekített élű saroklécet erősítünk. Ebben az esetben az övlécek a sarok élénél a záróléc vastagságával beljebb kerüljenek. A lambéria burkolat külső sarkait finoman lekerekítve is kialakíthatjuk, ha elemei az alsó oldalukkal elvágólag érnek össze, s közéjük az anyagvastagságukkal azonos méretű, finoman lekerekített élű lécet szegezünk.

A lambériát tartó léceket ebben az esetben a sarok élén él-lap kötéssel erősítsük egymáshoz. Ha vendégcsapos lambéria elemek alkotják a burkolatot, az ilyen sarokkialakítások a legmegfelelőbbek. A külső sarkokra ún. pipaléceket is szerelhetünk, amely azonban legalább olyan vastag legyen, mint maga a lambérialéc. Az övléceket e megoldásnál is él-lap kötésben erősítsük fel a falra. A pipaléc és a burkolatok között azonban hagyjunk 3-4 mm-es közöket, s a lécek végét finoman kerekítsük is le.

A legkézenfekvőbb megoldás természetesen az, ha az él-lap kötésben egymáshoz erősített lambérialécek alkotta sarkon a lécek bütüit egy vékony sarokidom felerősítésével takarjuk el, ám ehhez vékony záróléc szükséges, ami elég sérülékeny. Ezt főként csak műanyag-, vagy vékony lambéria paneleknél szokás alkalmazni.
A belső sarkok kialakítása már sokkal egyszerűbb, feltéve ha kellő pontossággal szabjuk be a különféle elemeket.

Függőlegesen felszerelt lécek esetében a belső sarkokban él-lap kötésben a legkönnyebb a léceket a helyükre illeszteni. Ilyenkor a szomszédos elemmel együtt, szorosan illesztve üssük mind a kettőt a helyükre. Vízszintesen felszegezett lambériák esetében könnyebb a dolgunk, mert a lécek csak kis felületen illeszkednek egymáshoz. Ha az egyik lécet pontosan beszabva, az övlécek alkotta sarokba illesztve már felszereltük, a melléje kerülőt már csak szorosan mellé kell ütnünk, s ezt is felszegelhetjük.

Az utóbb beillesztett darabnak a bütüjét ilyen esetekben ajánlatos 20 fokban "alávágni", hogy ezzel a sarok esetleges pontatlanságát kiigazíthassuk. A vágásnak azonban egyenesnek kell lennie, különben a sarokba erősített elemek találkozási vonalában hézagok keletkeznek. Amennyiben igyekezetünk ellenére is csúf hézagosra sikeredett a lécek illesztése, egy utólag felerősített sarokléccel könnyen korrigálhatjuk ezt a hibát.

A lambéria elemek leszabása, felerősítése

A lambéria léceket, elemeket általában méretre is kell vágnunk. E művelethez finomfogazású illesztőfűrészt, vagy tárcsafűrészt használjunk. Arra azonban ügyeljünk, hogy az anyagból kilépő fogak többé-kevésbé felsértik az anyag felületét, ezért kézi fűrésszel mindig a színe felöl, géppel pedig a hátoldala felöl vágjuk méretre a darabokat.

A vágás merőlegességére is ügyeljünk, mert ez is nagyon fontos. Az azonos hosszúságú darabokat lehetőleg egy már leszabott, s "etalonként" a falon hitelesített elem alapján vágjuk egyformára. A fűrészgépet mindig vezetékléchez nyomva használjuk. A fóliázott felületű lambéria elemek bevonatára nagyon ügyeljünk, mert könnyen sérülnek, s a mély karcokat már nem lehet eltüntetni, kijavítani.

Csiszoláskor soha ne húzzuk visszafelé a lécre feszített csiszolópapírt, mert felszakíthatja a fólia bevonatot. A fafelületek is kényesek, könnyen megsérülhetnek, de ezek a hibák csiszolással még korrigálhatók. A csiszoló szerszámot azonban mindig szálirányba mozgassuk. 

A méretre szabott natúr léceket ezt követően eresszük be, illetve lazúrozásukat, esetleges színre mázolásukat - pl. a színes keretlécek, burkolóelemek esetében - is most végezzük el. Így minden felületet kellő simasággal és ideális helyzetben láthatunk el a szükséges felületkezelő bevonattal.

E műveletekhez használhatjuk a hagyományos ecseteket is, ám lazúrozáshoz megfelelőbb a szivacs, ami egyenletesebben teríti el a színező folyadékokat, a selymesfényű fedőfestéket pedig érdemesebb szivacsos festőhengerrel felhordani a lécre, mert ezzel sima és egyenletes bevonóréteget alakíthatunk ki még a fazonosra mart léceken is. 

A felületkezelt, méretreszabott lécekből ezt követően már gyorsan kialakíthatjuk a burkolatot. Az első lécet valamelyik sarokhoz igazítva függoónnal állítsuk függőlegesbe, vagy vízmértékkel vízszintbe. A léceket lehetőleg balról jobb felé, a vízszintesen rakott burkolatot pedig alulról felfelé kezdjük el lécenként felerosítve kialakítani. Minden lécet, panelt a már felerosített báziselem mellé, szorosan a hornyába ütve fogassunk fel.

A szoros illesztés érdekében - egy kis hulladékdarabot használva ráverofaként - minden lécet kalapáccsal megütve szorítsunk a mellette levőhöz. A rögzítőszegeket ferdén, a horonyba, vagy a csapon át üssük az övlécekbe. Ezt a mágneses szegbeverő lényegesen megkönnyíti. A rögzítőszegek 12x25 mm-esek legyenek, s a fejüket teljesen üssük a fába. Ha lefogó lemezeket használunk, ez megkönnyíti a dolgunkat, s a lécek éle sem sérülhet meg. Ezekhez rövidebb, 12x10 mm-es huzalszegek szükségesek, amik rugós szegbeverővel is felerősíthetők.

Ha lakkozott, natúr falécekből készítünk lambériát, akkor még a felerősítésük előtt egymás mellé sorba rakva észrevehetjük és azonnal korrigálhatjuk is, hogy a sötétebb tónusú lécek közvetlenül egymás mellé kerülve sötétebb árnyalatú blokkokat alkossanak. Az ilyen léceket válogassuk külön, s az egész felületen szabályosan elosztva előzzük meg a nagyobb, sötétebb árnyalatú felületek kialakulását. 

A műanyag lambériát is ehhez hasonlóan kell a falra szerelni, a különbség csupán csak annyi, hogy a felfogó szegek helyét ajánlott hegyes árral előlyukasztani, a szegek fejét pedig nem szabad mélyen beütni. Az éppenhogy kiálló szegfejek ugyanis nem akadályozzák a következő elem horonyba illesztését. A felülete ennek is nagyon kényes a karcolásokkal szemben, méretvágásához csak kézifűrész használata ajánlott.

A vendégcsapos lécek felszerelése csupán csak annyiban különbözik a csaphornyosaktól, hogy ezeknél eleve szükséges felfogó lemezeket használnunk, mert csak így lehet szilárdan és főként pontosan az övlécekre erősítenünk az elemeket. Ebből mindjárt az is kiderül, hogy bár az ilyen burkolatok nagyon dekoratívak és nagyon kreatív módón kialakíthatók, de ebből adódóan költségesek, hiszen a vendégcsapokat és a felfogólemezeket is külön kell megvásárolnunk.

A lambéria készítésének utolsó fázisa a különféle szegélyek, lábazatok és párkányzatok felerősítése. Ha előzőleg nem terveztük meg alaposan a burkolatot, akkor most főhet a fejünk, hogy hova milyen lécet szegezzünk fel és ezeket hogyan illesszük egymáshoz. Különösen a sarkoknál adódhatnak komoly problémáink. Lehetőleg gérbe, azaz 45 fokban összevágott végeikkel illesszük egymáshoz a szegélyező léceket, amelyek közrefogják a különféle sarokléceket. Így a burkolat egységesen lehatárolt lesz, a lambérialécek élei, bütüi sem fognak látszani.

Az oldalsó szegélylécek azonos profilúak lehetnek a felső záróléccel, sőt alsó zárólécként is alkalmazhatjuk ezt a profilt, de szélesebb lábazati lécet is felerősíthetünk, ha a burkolat közvetlenül a padló felett ér véget. Ha igényes munkát szeretnénk végezni, akkor kicsivel több gondot fordítsunk a szegélyek felszerelésére, mert a hevenyészett szegélyezés még a legszebb lambéria hatását is nagyon leronthatja.