tűzvédelem,faaanyag,olcsó fa,lambéria,gerenda,gipszkarton,ács,fűrészáru,eu,asztalos,növényvédelem,faanyagvédelem

Az épületszerkezetek tűzállóságának fokozásának egyik módszere, hogy a szerkezet keresztmetszetét növeljük. Mivel a beégési sebesség közel állandó, ezért előre kiszámítható, tervezhető, hogy egy adott faszerkezet meddig marad állóképes. A keresztmetszet növelése azonban több esetben nem járható út, pl. már meglévő faszerkezetek esetén illetve a többletsúly miatt egyes karcsú mérnöki szerkezetetek esetén. Továbbá nem sokat nyerünk, pl. egy lambériánál sem, ha a vastagságát duplájára növeljük. A vastagság növelésével a tűz ugyanolyan gyorsan fog kialakulni, továbbterjedni.

A másik módszer tűzvédő bevonatok alkalmazása:

A tűzvédő anyagok alkalmazásának a beégési sebesség csökkentésén túl van még egy mással nem helyettesíthető szerepe, nevezetesen meggátolják a felületi lángterjedést, csökkentik a tűz terjedési sebességét.

A tűzvédő anyagok a felületi lángterjedést a kezeletlen anyaghoz képest ötödére-tizedére csökkenthetik, amivel már értékes percek nyerhetők. Ezáltal több idő marad az épület kiürítésére, vagyontárgyak kimentésére.

 Megfelelő tűzvédelmi kezelés esetén elérhető, hogy a tűzoltók megérkezéséig, az oltás megkezdéséig csak a szerkezet egy részére terjedjen ki a tűz, és ne terjedjen át az egész szerkezetre vagy a szomszédos épületekre is.

Égetőkamrás kezelt próbatestek

Égetőkamrás kezelt próbatestek 10 perc égetés utánA faanyag "nehezen éghetőségének" elérése költséges és nehezen teljesíthető.

Az a bevonat felel meg a "nehezen éghetőségi" kategóriának, amely égetőkamrába függőlegesen elhelyezett 1 m hosszú deszka esetén, erős gázláng és huzat hatására 10 perc alatt maximum 85 cm-t ég fel. A kezeletlen deszka kb. 1 perc alatt lángba borul.

El kell oszlatni azt a tévhitet, hogy a tűzvédelmi kezelés hatására a faanyag éghetetlenné válik. Semmilyen tűzvédelmi kezelés nem teszi éghetetlenné a faanyagot, csak az éghetőségét csökkenti. Ez egyébként az építőipari alkalmazás során azt jelenti, hogy a "közepesen éghető" faanyagot a tűzvédelmi szabványokban definiáltan "nehezen éghető"-vé tesszük. Nagyon sokan keverik a nehezen éghetőséget a tűzállósági határértékkel.

 

 A tűzállósági határérték

A tűzállósági határérték mindig egy adott (fa)szerkezetre vonatkozik és nem az anyagra. A tűzállósági határérték alatt, a vizsgált épületszerkezet tűzállósági határállapot valamely paraméterének eléréséig eltelt idő értjük, amelyet órában vagy percben (TH) adunk meg.

 Tehát praktikusan az az időtartam, amely alatt, pl. a szerkezet nem omlik össze, a tűzgátló ajtó nem ég át, stb. Az égéskésleltető anyagot nem sorolják tűzállósági határérték kategóriába. Ennek alapvetően az az oka, hogy a felületen a száradás után maradt 250-350 g/m2 anyag koncentrált lángterhelés esetén kb. 6-10 perc alatt átég.

A beégési sebesség ezt követően azonos a kezeletlenével, függetlenül attól, hogy előtte volt e kezelve vagy sem. A fenyő beégési sebessége 0,7-1,0 mm/perc. A másik el nem hanyagolható tényező a faszerkezetek tűzállósági határértékének megnövekedéséhez az, hogy lényegesen több anyagot kell felhordani.

Ez pedig jelentősen megnövelné a költségeket. Például egy 30 perces tűzállósági határértékre méretezett fémszerkezet esetén 1000-1200 g/m2, kb. 60-70 % szárazanyag tartalmú tűzvédő anyagot kell felhordani. Tehát a jelenlegi tűzvédelmi gyakorlat szerint az égéskésleltetés a tűzállósági hatásérték számításánál nem vehető figyelembe, csak további biztonsági tartalékként szerepel.

Gyakran feltett kérdés, meddig tartós a bevonat:

 Egyes só alapú bevonatokat kivéve, a korszerű égéskésleltetők hatása, ha a bevonat nem sérül meg, és állandóan száraz egyenletes klímában van, akkor az élettartama akár korlátlan is lehet.

Sajnos nem lehet előre látni, hogy az adott helyen, a használat során milyen klimatikus változások következnek be. A tervezésnél 15-30 éves időtartammal lehet számolni.

 Hosszú távú tartóssági vizsgálatokról nem tudunk. Általános szabály, hogy 5 évenként ellenőrizni kell a szerkezeteket, és ha felmerül a gyanú, hogy a bevonat hatékonysága nem megfelelő, pl. nagy kiterjedésű beázások esetén, akkor vizsgálattal ellenőrizni kell. Ha nem megfelelő, akkor egy újabb réteget kell felhordani.