Fenyő fűrészáru árlista akicós deszka, léc, gerenda erdeifenyő és vörösfenyő valamint borovifenyő zsaludeszka, lambéria szabványos és szabványtól eltérő palló és bramac léc, olcsó ár Acer Fatelep veresegyháza

A fenyő fűrészáru helyzete ma Magyarországon

Magyarország fenyő fűrészáru behozatala 2002-höz képest 2003-ban 8,3%-kal 1,23 millió m3-re emelkedett, a fogyasztása kb. 1,4-1,5 millió m3 volt. A múlt évben az előző évhez képest a fenyő fűrészáru behozatalunk átlagára dollárban 13,2%-kal nőtt, forintban 1,3%-kal csökkent.

Múlt évben, a dollárban kifejezett átlagos egységárak szerint legolcsóbb országok Ukrajna (95), Románia (118), Szlovákia (132), Oroszország (136) és Csehország (151) a legdrágábbak Finnország (285) és Svédország (283), majd Norvégia (256), az összes ország átlaga (124).

Beszerzésünk átlagos egységára forintban 2001-ig emelkedett, majd a forint erősödésének hatására évente 1-2%-kal csökkent. A legnagyobb fenyő fűrészáru szállítóink (2003. évi mennyisége, ezer m3-ben, valamint az előző évhez képest a változás %-a) sorrendben a következők Ukrajna (468, +19,1), Szlovákia (296, -4,9), Románia (274, +18,5), Oroszország (83, -1,4).

A fenyő fűrészáru beszerzése

A fenyő fűrészáru beszerzésünkben az EU tagságunkat követően - a vámok miatt - az ukrán és román átlagos egységárak várhatóan emelkednek, ugyanakkor az erős hazai valutának köszönhetően a beszerzéseink átlagos forint egységára 2004-ben is mérsékelten csökkent vagy stagnált.

A magas kamatok miatt a belföldi építési szektor lassulása a fenyő fűrészáru fogyasztásunk fejlődését is visszavetheti. Amennyiben az ország monetáris politikája változatlan marad (erős forint, magas kamatok), akkor 2005-ben a fenyő fűrészáru fogyasztásunk további lassulása, esetleg stagnálása várható.

Lucfenyõ (Picea abies)

Közép- és Észak-Európa legelterjedtebb és egyik legfontosabb fafajcsoportja. A lucfenyõk nemzetségében mintegy 50 faj és ezen belül 250 fajta található.

Botanikai elnevezések: az európai fakereskedelemben lucfenyõ néven a következõ 3 fajt forgalmazzák:

• Európai (közönséges) lucfenyõt: Picea abies (azonos a picea excelsaval), ez a leggyakoribb, legismertebb faj.
• Szibériai lucfenyõ: Picea obovata.
• Szerb lucfenyõ: Picea omorica.

Kereskedelmi elnevezések: lucfenyõ, közönséges lucfenyõ. Európai lucfenyõ, szibériai lucfenyõ, szerb lucfenyõ. Kárpáti lucfenyõ, Pichte (ném.), Common spruce (ang.), el´ (orosz), Frenja, Morika (szerb).

Elterjedés:

Az északi földrész jellegzetes fafaja (Észak-Amerikában a sitka-luc fenyõ terjedt el) a 72. szélességi fokig hatol fel. Az Alpokban 2000 m-ig, a Kárpátokban 1600 m-re is feljut. A kontinentális éghajlat fája. Minimum évi 700 mm csapadékot igényel. Nyugalmi idõszakban a hideg termõhelyeket kedveli.

A talajjal szemben nem igényes. A magyarországi klíma túl meleg és túl száraz számára. Így hazánkban csak Kõszeg és Sopron környékén õshonos, és a hazai erdõknek mindössze 1%-át foglalja el (ennek megfelelõen a legfontosabb importfánk!).

Az elterjedés alapján a lucfenyõnek 3 alapvetõ tájcsoportja van:

• Észak-Európa: Lengyelország, balti államok, Skandinávia, Oroszország (európai része).
• Közép-Európa: Franciaország, Svájc, Németország, Ausztria, Jugoszlávia, Csehország, Szlovákia, Románia.
• Szibéria (Észak-Kelet-Ázsia).

Morfológiai jellemzõk

Nagyméretû, esztétikus megjelenésû, kúp alakú koronát fejlesztõ fafaj (ez a legelterjedtebb "karácsonyfa"). A tûlevelek 10-20 mm hosszúak, egyenként állnak és a hajtásokat körös-körül borítják. A gyökérzet sekély, szétterülõ (ezért igen gyakori a széldöntés, a viharkár).

Törzsforma:

Kimondottan egyenes, hengeres törzset fejleszt. Mellmagassági átmérõje elérheti a 1,5 m-t is. Általában fakitermeléskor 40-70 cm. A szibériai lucfenyõ ritkán haladja meg a 40 cm átmérõt, de igen gyakran nagyon idõs (150-200 éves) állományból származik. Az élõfák 30-50 m magasságra növekednek. Az ágtiszta törzsmagasság elérheti a 28 m-t is. Vékony ágai nem képeznek szabályos ágörveket. Így az ágak helyén nagyméretû, szárnyas göcsök csak ritkán keletkeznek. Kérge fiatalon sima, vörösesbarna, késõbb szürkésbarna színû, kerek pikkelyek mentén repedezik.

A fatest makroszkópos jellemzõi:

A geszt és a szijács színben nem különül el. Fehéres, szalmássárga színû (ritkán elõfordul vöröses színárnyalat is, fõleg az igen nedves termõhelyeken). A bél körüli "juvenilis-fa" 12-16 évgyûrût foglal magába. Természetes felújulás, zárt állású növekedés esetén ez a fatestrész igen sûrû évgyûrûkkel rendelkezik. Õshonos termõhelyein egyenletes, keskeny évgyûrûszerkezet jellemzi (ez különösen így van az északi, a szibériai és a magas hegységi termõhelyeken).

Az évgyûrûn belül a korai és a késõi pászták színben élesen elkülönülnek, de a két pászta sötétebb színe a sugármetszeten enyhe csíkozottságot, a húrmetszeten pedig szép rajzolatot eredményez. A keskeny bélsugarak szabad szemmel nem láthatók. A gyantajáratok igen gyakoriak (errõl lehet jól megkülönböztetni a jegenyefenyõtõl, mert ez nem rendelkezik gyantajáratokkal és ennek megfelelõen a faanyag a feldolgozás során nem gyantaillatú). A hazai lucfenyõ döntõ része nem az õshonos termõhelyeken nõ, így a széles és erõsen inhomogén évgyûrûk jellemzik.

A fatest mikroszkópos leírása:

A fenyõkre jellemzõen a sejtállomány 92-94%-a tracheida. A korai és késõi pászta tracheidái (rostjai) eltérõ méretûek (a késõi tracheidák hosszabbak, vastagabb falúak), szabályos sorokba rendezõdnek. A lucfenyõ hosszú rostjainak (3-4 mm), egyenletes, finom szerkezetének köszönheti kiváló akusztikai és rugalmassági jellemzõit (pl. ezért jó hangszerfa és a legjobb papíripari nyersanyag). Az egy sejtsor szélességû bélsugarak 3-11 sejt magasságúak.

A lucfenyõ sajátos fahibái, károsodásai:

Az Európát erõsen sújtó erdõpusztulások legtöbbet szenvedõ fafaja a lucfenyõ. Az epidémikus megbetegedések, az ezekkel gyakran együtt fellépõ színkárosodások elsõdleges okai a megváltozott ökológiai viszonyok (nagy szárazság), és az erõs légköri szennyezõdések. Megjegyzendõ, hogy a "monokultúra" jelleget viselõ elegyetlen lucfenyvesek sokkal sérülékenyebbek, mint az elegyes, vegyes fafajú állományok. A károsodott erdõk faanyag-vizsgálatai azt mutatták, hogy a beteg fát keskenyebb szijács, vékonyabb évgyûrûk, kisebb fanedvesség jellemzi. A beteg fák fatestében kevesebb az egyszerû cukor és a keményítõ. A beteg (de még élõ) és az egészséges fák között a fizikai és mechanikai tulajdonságok tekintetében lényegi különbséget nem tapasztaltak.

Itt meg kell jegyeznünk:

a leváló kéreggel rendelkezõ, szúkárosodott és a tövön száradt, elpusztult fák igen gyakran már gombák által is fertõzöttek. A kisebb mérvû korhadás pedig szabad szemmel nehezen állapítható meg. Az ilyen fánál kimondottan csak belföldi értékesítés jöhet számításba (jelentõs árengedménnyel). A lucfenyõ szerkezeti célú felhasználását és megmunkálását legjelentõsebben a göcsösség befolyásolja.

A fatestben igen gyakoriak a "gyantatáskák". A "vaseresség" (a nyomott fa) a lucfenyõnél is elõfordul külpontos növekedés esetén. Az idõs élõfák igen gyakran tõkorhadtak (jellemzõ károsító a "Heterobasidion annosum"), ez a gombakárosodás általában 0,5-1,0 m magasságig hatol fel a törzsbe (a kitermelés után e tõszakaszt levágják). Egyes termõhelyeken gyakori fahiba a "csavart növés". A kitermelt lucfenyõ faanyaga csekély ellenállást mutat a rovar- és gombakárosítókkal szemben.

Valamivel kevésbé hajlamos a kékülésre, mint az erdeifenyõ, de a beépített faanyagot gyakran támadják a Poria, Coniophora és Merulius gombafajok, amelyek barna korhadást okoznak. Tapasztalataink szerint a lucfenyõt a különbözõ rovarfajok (különösen a cincérfélék) rendkívüli módon kedvelik (a tavasszal betárolt rönkanyag nyár végére értékét veszti). Tehát a gomba- és rovarkárosítások megelõzésére rendkívül fontos a hengeresfa gyors (néhány héten belüli) feldolgozása. Ha ez nem lehetséges (pl. viharkárok esetén), akkor gondoskodni kell a tárolt faanyag védelmérõl (pl. vízzel való permetezés).

Mûszaki jellemzõk:

Kémiai tulajdonságok: Elemi összetétel, %: szén 50,13, hidrogén 6,20, oxigén 43,45, nitrogén 0,04, egyéb elemek (hamualkotó ásványi anyagok) 0,37.
A fatest vegyi összetétele: cellulóz 58%, lignin 28%, hemicellulózok 11%, gyanta és egyéb járulékos anyagok 2,6%, hamu 0,4%.

A lucfenyõ papíripari fontosságát mutatja az egyedülállóan magas cellulóztartalma. A lucfenyõ háncsa felhasználható a csersavgyártásra (9%-ban tartalmazza).
A lucfenyõ nem rendelkezik a tartósságot növelõ különleges gesztesítõ anyagokkal. A pH-értéke viszonylag kicsi (savas): 3,8.

Fizikai tulajdonságok: Könnyû, puha fa. Sûrûsége jelentõsen függ a termõhelytõl (az északi és a szibériai luc sûrûbb).

Sûrûségi értékei, kg/m3:

• abszolút száraz állapotban: 300-430-640
• légszárazon: 330-470-680
• élõnedvesen: 740

A "répafenyõ" megnevezést a széles évgyûrûjû, laza szövetû lucfenyõnél is alkalmazzák, a jó minõségû hangszerfa ("rezonanszfa") keskeny, egyenletes évgyûrûjû és viszonylag nagy sûrûségû.

Zsugorodási jellemzõk, %:

• sugár: 3,6
• húr: 7,8
• rost: 0,3
• térfogati: 12,0

A nagy zsugorodási anizotrópia miatt erõsen vetemedik. Intenzív szárításkor "teknõsödik".
Fûtõérték: 16328 kJ/kg, 7021 MJ/m3.
Tartósság: A kevésbé tartós fafajok közé tartozik (a DIN 68364 szabvány a 4. rezisztenciaosztályba sorolja).

A kitettségtõl függõen tartóssága a következõ (év):

• szabadban, védelem nélkül: 10-15-30
• szabadban, védõkezeléssel: 20-30-50
• tetõ alatt: 50-60-75
• víz alatt: 30-60-100
• állandó szárazállapotban: 120-900

A külsõ térben és az épületszerkezetekben felhasznált lucfenyõ védõkezelést igényel.
Mechanikai tulajdonságok:
A lucfenyõ az igen szerény sûrûségi értékéhez (súlyához) viszonyítva viszonylag jó szilárdsági és kiváló rugalmassági jellemzõkkel rendelkezik.

A fontosabb jellemzõk a rostokkal párhuzamos irányban, légszáraz állapotban (u = 12%):

• nyomószilárdság, MPa: 35-50-79
• hajlítószilárdság, MPa: 49-78-136
• húzószilárdság, MPa: 40-90-245
• nyírószilárdság, MPa: 5,4-6,7-12,0
• ütõ-hajlítószilárdság, J/cm2: 1,0-5,0-11,0
• keménység (Brinell), MPa: bütü: 32
• hasítószilárdság, MPa: 0,2
• hajlító rugalmassági modulusz, MPa: 7300-11000-21400

A lucfenyõ erdei választékai:

A kitermelt faanyagot Németországban és Ausztriában igen gyakran "szálfák" formájában forgalmazzák. A fakereskedelemben a következõ lucfenyõ-választékok ismertek:

• fûrészipari rönk (furnérrönköt nem választékolnak)
• vezetékoszlop
• bányafa, cölöp- és állványfa
• papírfa (a fûrészipari rönk mellett a legfontosabb választék)
• rúdfa (építõipari célra)
• farost- és forgácsfa
• tûzifa (Magyarországon nem jellemzõ).

A fûrésziparban a rönk mellett gyakran feldolgozzák még a vékonyabb, rövidebb választékokat is (fenyõkivágás). Nehéz telíthetõsége miatt vezetékoszlopnak kevésbé alkalmas, mint az erdeifenyõ.

Megmunkálási sajátosságok:

Jól, gyorsan szárítható, de ügyelni kell a szakszerû rakatkialakításra, mert vetemedésre hajlamos. Rendkívül nehezen telíthetõ (az udvaros gödörkék a sejtek falában elzáródnak). E probléma nehezíti a külsõtéri alkalmazását. A mechanikai megmunkálás (forgácsolás, aprítás, hasítás) szempontjából a legelõnyösebb fafajnak tekinthetõ (kivételt képez a csavarodott faanyag).

Jól ragasztható, csavarozható. Kiválóan ragasztható valamennyi ragasztóanyaggal. Felületkezelésnél a gyantaömlenyek (táskák) eltávolítására kell nagy gondot fordítani. Pácolás esetén a két pászta közötti eltérés elõnyös megjelenést eredményez. Vízben való tárolás esetén a fatestben foltok, sötét csíkok keletkezhetnek. Ez csak takart felületkezeléssel (festéssel) tüntethetõ el.

Felhasználási területek:

A nagy tömegben rendelkezésre álló és viszonylag homogén minõségû, jól megmunkálható, könnyû, szilárd lucfenyõ a következõ formákban és területeken kerül felhasználásra:

• hengeres formában: kertépítészet, mély- és magasépítés, vezetékoszlopok stb.
• fûrészelt kivitelben: ládák, rakodólapok, gerendák, építõipari szerkezeti elemek (a lucfenyõ a legfontosabb építõipari faanyag!), zsaludeszkák, bútorlap-középrészek stb.
• gyalult kivitelben: ablak-, ajtóelemek, bútorlécek, gyalult profillécek, lambériák, külsõ és belsõ épületelemek, létrák, lépcsõk részei, "biobútorlapok" stb. (a lucfenyõ kevésbé esztétikus megjelenésû, mint az erdeifenyõ, így a bútoripari jelentõsége kisebb, az épületasztalosiparban azonban pótolhatatlan),
• egyéb formában: aprítékok formájában a forgács- és farostlemezgyártáshoz, cellulóz, fagyapot céljára (a világ összes fafaja közül a lucfenyõk a leértékesebb papírfák). A lucfenyõ pótolhatatlan értékû a vonóshangszerek gyártásában.

Megjegyzés:

igen gyakran a jegenyefenyõvel keverten kerül forgalomba. Ezt célszerû elkerülni, mert a lucfenyõ elõnyösebb a megmunkálás és az alkalmazás szempontjából egyaránt. Az Észak-Amerikából importált Hemlock- és Sitka-fenyõk hasonlítanak a lucfenyõre, de néhány eltérõ tulajdonságuk (pl. gesztesedés) miatt feltétlenül külön kezelendõk.